Sz. Jeszenyin
Ablakomban szél sír
Ablakomban szél sír, hold ragyog fehéren,
ezüstfényű nyárfa hajbókol a szélben.
ezüstfényű nyárfa hajbókol a szélben.
Harmonika zendül, sirdogál magánytól,
oly közel szivemhez, s mégis olyan távol.
oly közel szivemhez, s mégis olyan távol.
Sír-nevet a dallam, nincs az éjben társa.
Merre-hol talállak, zsengetörzsü hársfa?
Merre-hol talállak, zsengetörzsü hársfa?
Valamikor én is, vigalmas vasárnap,
harmonikán húztam dalt egy szép leánynak.
harmonikán húztam dalt egy szép leánynak.
Immár senki-semmi lettem a szemében,
más dalára sírok-nevetek az éjben.
más dalára sírok-nevetek az éjben.
(ford. : Rab Zsuzsa)
Ajánlott bejegyzések: