Szó - zene- kép

  Petőfi Sándor    Mi kék az ég!     Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld föld felett, kék ég alatt a Hangos pacsirta fütyörész: Dalával a napot kicsalta, A nap rá gyönyörködve néz.   Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld a…

 Lator LászlóKi hinné Ki hinné? Védtelen szerelmem torkomban megkeseredett. Mit is tehetnék mérge ellen? Így nem maradhatok veled. Szeretsz? Fejed vállamra hajtod? Vigasznak úgysem lesz elég. Egy más világ pecsétje rajtad, áttörhetetlen vértje véd. Maradj csak.…

    Kányádi Sándor   Álmodó   Várost álmodtam ide én; fölraktam, itt van: az enyém.   Utat álmodtam, kész az út; fürkészem: milyen messze fut?   Fényrõl álmodtam: fény ragyog. És álmodtam egy ablakot,   ahonnan majd a…

                        József Attila   Tavasz van! Gyönyörű!     Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,…

     Nagy István Attila   Mert ami   mert ami fáj csak az dalol    sebet üt rajtad valahol    nyársra tűz mint egy kardvirág    a nyári kertek illatát    kihajt benned mint daganat    a görcsbe…

                Gazdag Erzsi   Itt a tavasz   Itt a tavasz, tudod-e? Leheletét érzed-e? Virágszájjal rád nevet virágszagú kikelet. Rádfüttyent egy bokorból, füttyös madár torokból.…

   Lator László A rád zuhant idő alatt A rád zuhant idő alatt agyamban elsüllyedtél. A sejtjeimbe zártalak, világom része lettél. Van úgy, hogy rád se gondolok, de nem feledlek mégse, s váratlanul felszínre dob bensőm hullámverése. S akár a kés, a…

  Hajnal Anna Akarlak, szeretlek Akarlak, szeretlek, kellesz nekem, dacos, síró szived csupa vad szerelem, csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő, már lankad az ész, a védekező. Félelem? távolság? mit jelent? mindig több, több éhséget teremt, hiszen elpusztulunk…

 Ágai Ágnes   Levél Y-nak   Szeretlek. Csak így, ilyen köznapian, ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan, hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel, és ez nem súlyosabb, mint a kérdés: mi újság, hogy vagy és effélék. Pedig milyen kevés…

 Baranyi Ferenc Ki számol el Mit ér a legszentebb erény, habűnnek láthatja bárki azt? Ki sziklával rombol - mit ér, habelőle vizet is fakaszt? Ki szabja meg a lét határáts halált erénnyé ki avat? Ki számol el a világgal,hogy adós sehol nem…

   Fodor Ákos Sose bánd a hang… a hangot a csend szüli megés észre talán csak úgy veszed,ha már vele száll, vele zengszíved… a fényt a szem fura mágusakéntúgy zárja keretbe a vaksötét,hogy élesen álljon a képeléd! sose bándazt,…

 Bella István   A Lánchídon Mostanában megint későn jövök haza, éjfél és egy között, s vitáim, s veszekedéseim dühét itt csitítom olcsó cigarettával a Lánchídon, meg csönddel, halszaggal, mit nyugtatóul lövell a víz,…

              Sz. Jeszenyin Ablakomban szél sír Ablakomban szél sír, hold ragyog fehéren, ezüstfényű nyárfa hajbókol a szélben. Harmonika zendül, sirdogál magánytól, oly közel szivemhez, s mégis…

 Ady Endre A szivárvány halála  Soha olyan ékes szivárványt: Abroncsként fogta az Eget. Soha olyan szent abroncsot még, Olyan szélest, olyan ölelőt, De, íme, esteledett. Már unták is bámulni, nézni Parasztok, barmok, madarak, Szégyenkeztek szemek és…

 Weöres Sándor Én is Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom. Csak ostromolhatom nehéz kövekkel vagy ámíthatom és becsaphatom. Valaha én is úr akartam lenni ó bár jó szolga lehetnék! De jaj, szolga csak egy van: az Isten s uraktól nyüzsög a…

 Marina CvetajevaNevedNeved-madárfiók tenyeremben. Neved-mint jégcsap üdíti nyelvem. Szájmozdulat-egy-rezzenetű. Neved öt betű. Szép labda, égbe szökkenő. Ezüstszínű csengő. Csendes tóba vetett kavics visszhangja neved. Döndül tompa zenével, mint éji lódobogás, úgy…

  Kamarás Klára     A tér     Álarcban jár a gyűlölet,   angyal képében tetszeleg,   bárány bőrében farkasok,   s tágult szemmel bámulja sok   ifjú titán,míg ordasok   ámítják őket szép szavakkal.  …

                    Lőrincz L. Anna Üresnek érzem magam Most hűvös szellő cirógatjaarcom, bágyadt fénnyel süt a nap;Az égen bárányfelhõk úsznakÜresnek érzem…

 Kányádi Sándor Tavaszelő  Zajlik a Küküllő, vonszolódva lépdel, hátán a sok súlyos dirib-darab jéggel. Egyik-másik tábla tutajnak beillő emeli, billenti, viszi a Küküllő. Viszi s ha megunja, kiveti a partra, hogy a nap egy kicsit vékonyítson…

  József Attila VárlakEgyre várlak. Harmatos a gyep, Nagy fák is várnak büszke terebéllyel. Rideg vagyok és reszketek is néha, Egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét És csend volna, nagy csend, De hallanánk a titokzatos zenét, A…

  Radnóti Miklós  Két karodban Két karodban ringatózomcsöndesen.Két karomban ringatózolcsöndesen.Két karodban gyermek vagyok,hallgatag.Két karomban gyermek vagy te,hallgatlak.Két karoddal átölelsz te,ha félek.Két karommal átölelleks nem félek.Két karodban…

                  Ady Endre          Elhitettem a szívemmel            Elhitettem a szívemmel, hogy el tudlak…

 Ady Endre  Az élet Az élet a zsibárusok világa,Egy hangos vásár, melynek vége nincs.Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,Megvehető akármi ritka kincs.Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnakKufár lélekkel hasznot, üzletet;Itt alkusznak, amott már áll a…

 Szabó Lőrinc Semmiért egészen   Hogy rettenetes, elhiszem,    de így igaz.Ha szeretsz, életed legyenöngyilkosság, vagy majdnem az.Mit bánom én, hogy a modernekvagy a törvény mit követelnek;bent maga ura, aki rab    volt odakint,és…

  Váci Mihály Végül Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! Fél egyedül. Csak karolják! - s…