Szó - zene- kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ligeti Éva

 

 

Holdrabló  

 

Hozzád simul az est, mint igaz szerető,
tested körbefonja. Zöld-pázsitheverő,
ma esti vánkosod, nem térsz nyugovóra
míg csillag nem jelez, hogy eljött az óra.

Vágyakozhatsz csendben, tücsökhangú térben,
figyelve hangokra, lüktetést a vérben,
ahol tested tüzét ezer ördög szítja,
hol a józanságot, érzés letaszítja.

Mezítelen testtel tóban fürdik a Hold,
Nézd csak, ringatózik - sejted csak, milyen volt...
Elkápráztat bája, víz fodrába bújva,
amikor veled volt...s te újra meg újra

elképzeled, ahogy ajkát megérinted,
míg égbolt kincseit lába elé hinted.
Látod, elvakítja ezernyi fényelem,
megremeg, mint holdfény ezen az éjjelen.

Hozzád simul az est, és oltárhoz vezet,
karjaiban lenni minden perc élvezet...
és eljön az idő, az álom elrabol,
eltűnik a Hold is, felhők közt valahol.