Szergej Jeszenyin
Ősz
Csönd lepi borókás partok meredélyét,
Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét.
Folyamszegély hűs leple felett
patkói kék csengése lebeg.
Remete szél, óvakodva, lassan
avart tapos útkanyarulatban.
Égő-piros csipkebokorra hajolva
láthatatlan Krisztus sebeit csókolja.
(ford.:Weöres Sándor)
Ajánlott bejegyzések: