.jpg)
Lakatos Zsuzsa
Embertelen század
Embertelen a század, miben élek,
veszett kincs benne a hit és a remény,
az igaz tipródik, míg nő a féreg,
kényszer alázatban hal el a vélemény.
Ki csodára vár, az mind-mind ostoba,
a lázadás ma már fabatkát sem ér,
gyomok közt a jó szándék is mostoha,
álmok fakult vászna, mi néha megkísért.
De szívem csitult, semmiért nem lázad,
hisz rég túl van az útnak fényes felén,
embertelen, könyörtelen a század,
melyben megkopott és kiégett lettem én.
Ajánlott bejegyzések: