Székely János
Válás után
III.
Ne vádolj, kedves, hogy mocsokban éltem,
S hogy miattam megy tönkre életünk.
Valahogyan,titokban, észrevétlen
Mi mindahányan tönkretétetünk.
Eszköz vagyok. Egy kéz suhogtat engem.
Rád sújt velem- és rám viszont veled-
Eszközök vagyunk, látod, mind a ketten:
Te ellenem, én, kedves, ellened.
Találkoznak a szeretők, szeretnek,
Aztán csalódnak, végül tönkremennek,
S egymást okolják, nem tudom, miért.
Egymást okolják sírva, káromolva,
Pedig hát úgyis tönkrementek volna,
Ha nem egymásért- másvalakiért.
Ajánlott bejegyzések: